Entrepreneurial Films

A film egyik fő témája az amerikai álom és a siker fogalma. Kroc karakterén keresztül a film felfedi az ambíció könyörtelen üldözését és az egyének által tett erőfeszítések hosszúságát a céljaik eléréséért. Kroc útja egy klasszikus rongyokból gazdagságba történetként van ábrázolva, bemutatva a kitartását, hajtását és vállalkozói szellemét.

A kritikusok és a nézők egyaránt dicsérték Michael Keaton alakítását Ray Kroc szerepében, kiemelve a karakter bonyolultságának megörökítésére való képességét. Keaton Krocot karizmatikus és ravasz üzletemberként jeleníti meg, aki magával ragadó és erkölcsileg ellentmondásos. Az alakítása mélységet ad a karakternek, bemutatva Kroc hibáit és ellentmondásait az ambíciója és látomása mellett.

Ezenkívül a "The Founder" fényt vet a McDonald's történetére és örökségére, betekintést nyújtva a gyorséttermi iparág eredetébe és azon innovatív üzleti modellbe, amely forradalmasította azt. A film bemutatja Kroc és a McDonald testvérek, Dick és Mac közötti partnerséget, és felfedi a konfliktusokat és feszültségeket, amelyek felmerültek, amikor Kroc a vállalkozást bővíteni próbálta.

A film érinti a kapitalizmus és a vállalati mohóság témáit is, Krocot kegyetlen és lehetőségként gondolkodó üzletemberként ábrázolva, aki hajlandó másokat kizsákmányolni a saját hasznára. Ahogy Kroc átveszi a McDonald's márkát és kiszorítja az eredeti tulajdonosokat, a film felveti a vállalkozási gyakorlatok etikájának kérdéseit és az ellenőrizetlen ambíció következményeit.

Azonban néhány kritikus felhívta a figyelmet arra, hogy a film túlságosan leegyszerűsítheti vagy romantikusabbá teheti Kroc történetének bizonyos aspektusait. Habár Krocot egy látóképes vállalkozóként ábrázolják, a film elhanyagolja a vitatottakat és a kritikákat, amelyek körülvették üzleti gyakorlatait, beleértve a franchise tulajdonosok kizsákmányolására és bántalmazására vonatkozó vádakat.

Összességében a "The Founder" egy meggyőző és lebilincselő ábrázolást nyújt Ray Kroc-ról és a McDonald's felemelkedéséről, mint kulturális jelenségről. Az ambíció, az innováció és a siker elérésének felfedezése által a film értékes betekintést nyújt a vállalkozások bonyolultságába és az amerikai álomba. Akár a nézők hősként, akár gonoszként látják Kroct, a film gondolatébresztő beszélgetéseket indít el az üzleti etika, a vállalati kultúra és az elérés árának témáiról.

"A Playlist" lényege az, hogy egy rejtélyes lejátszási lista jelenik meg az emberek telefonjain, olyan dalokkal, amelyek úgy tűnnek, hogy tükrözik és befolyásolják az életüket váratlan módon. Minden epizód egy másik karakterre összpontosít, aki felfedezi a lejátszási listát, és felfedezi, hogyan metszi egymást a zene a személyes küzdelmeikkel, kapcsolataikkal és vágyaikkal.

A sorozat egyik legdicsértebb aspektusa az eklektikus filmzene, amely számos műfajt és korszakot felölelő dalok széles skáláját tartalmazza. A zene központi témaként szolgál, előre hajtja a történetet, és érzelmi rezonanciát nyújt a karakterek élményeinek. A nézők megjegyezték a filmzene hatékonyságát a nosztalgia felidézésében, az epizódok hangulatának beállításában és az általános nézési élmény fokozásában.

Ezen felül, "A Playlist" elismerést kapott azáltal, hogy felfedezte az univerzális témákat, mint a szerelem, a veszteség, a megváltás és az önfelfedezés. Minden epizód a humán érzelmek és kapcsolatok bonyolultságait vizsgálja, megható betekintéseket nyújtva az emberi létezésbe. A karakterek azonosulhatóak és jól kidolgozottak, küzdelmeik és győzelmük mélyen személyes szinten rezonálnak a nézőkkel.

Azonban néhány kritikus aggályokat vetett fel a sorozat tempójával és narratív struktúrájával kapcsolatban. Arra hivatkoznak, hogy az epizódok formátuma, amelyben minden epizód egy másik karakterre összpontosít, egyenetlen történetmeséléshez és összefüggés hiányához vezethet az epizódok között. Ezenkívül néhány néző kifogásolta bizonyos cselekményszálakat, amelyek mesterkéltnek vagy melodramatikusnak érződtek, eltérve a sorozat hitelességétől.

Ezen kritikák ellenére "A Playlist" frissítő és gondolatébresztő felfedezést kínál arról, hogy hogyan befolyásolja a zene az életünket. Az innovatív koncepció, a meggyőző karakterek és az érzékletes filmzene vonzóvá teszik a sorozatot a zene szerelmesei és a karakterközpontú drámák rajongói számára egyaránt. Hogy érdemes-e megnézni, végül azon múlik, hogy valaki mennyire értékeli a zene és a történetmesélés metszetét, valamint az ő toleranciájukat a narratív kísérletezéshez.

A sorozat követi Elizabeth Holmes útját, akit Amanda Seyfried alakít, ahogy átalakítja a Theranost egy ígéretes kezdő vállalkozásból egy többmilliárd dolláros cégé, amelyet az egészségügyi iparág forradalmasításának ígéretével értékeltek. Azonban ahogy a cég lendületet vesz, repedések kezdenek megjelenni Holmes álarcában, ami végül a Theranos és Holmes bukásához vezet.

Sok néző dicsérte Seyfried alakítását Holmesként, aki elkapja karizmatikus báját és eltökélt ambícióját, miközben bemutatja személyiségének sötétebb oldalát is. Seyfried finom alakítása humanizálja Holmes-t, betekintést nyújtva karakterének bonyolultságaiba és cselekedeteit hajtó motivációkba. A mellékszereplők, mint Naveen Andrews, a Theranos COO Ramesh "Sunny" Balwani szerepében, és Laurie Metcalf, Phyllis Gardnerként, szintén elismerést kaptak a meggyőző alakításukért.

Azonban néhány kritikus szerint a sorozat nem mélyült el eléggé a Theranos botrány bonyolultságaiban, inkább a történések szenzációhajhászabb ábrázolását választotta. Úgy érezték, hogy a sorozat elhanyagolta a fontos részleteket és finomságokat, túlságosan leegyszerűsítve a történetet, és nem nyújtva átfogó megértést a kulcsszereplők motivációiról és cselekedeteiről.

Ezekkel a kritikákkal együtt "The Dropout" izgalmas ábrázolást nyújt az egyik leglenyűgözőbb vállalati botrányról a 21. században. Fényt derít a Szilícium-völgy innovációs és vállalkozói kultúrájának sötét oldalára, felfedve az ambíció, a csalás és a siker költségén történő törekvés témáit. A sorozat figyelmeztető történetként szolgál az ambiciózus vállalkozóknak és befektetőknek egyaránt, kiemelve az ellenőrizetlen ambíció veszélyeit és az etikus üzleti gyakorlat fontosságát.

Összességében a vélemények "The Dropout"-ról változóak, néhány néző dicséri az izgalmas alakításokat és a lebilincselő történetmesélést, míg mások kritizálják a Theranos botrány szenzációhajhász ábrázolását. Hogy érdemes-e megnézni, végül az érdeklődésen és a valós események fikcionált ábrázolására való tolerancián múlik.

A sorozat bemutatja az Uber drámai történetét, ahogy a zavaró indulástól kezdve a globális technológiai óriássá válik a vitatott alapító és vezérigazgató, Travis Kalanick vezetése alatt. Felfedi a kegyetlen vállalati kultúrát, a könyörtelen ambíciót és az etikai dilemmákat, amelyek jellemezték az Uber útját a közlekedési iparban való dominanciához.

Sok néző értékelte a szereplőgárda kiváló alakításait, különösen Joseph Gordon-Levitt Travis Kalanick megformálását. Gordon-Levitt hatékonyan megjeleníti Kalanick intenzív hajtását és kompromisszumok nélküli vezetői stílusát, mélységet adva a karakternek a sorozat hiányosságai ellenére. A mellékszereplők, köztük Kyle Chandler, mint a kockázati tőkebefektető Bill Gurley, és Uma Thurman, mint az egykori amerikai igazságügyi miniszter Eric Holder, szintén elismerést kaptak a kulcsfontosságú alakok meggyőző megformálásáért az Uber történetében.

Azonban néhány kritikus szerint a sorozat nem nyújtott kiegyensúlyozott ábrázolást az Uber felemelkedésében részt vevő eseményekről és karakterekről. Úgy érezték, hogy a narratíva túlságosan a szenzációhajhászat és Kalanick megbélyegzése felé hajlik, figyelmen kívül hagyva az adott problémák bonyolultságait. Emellett a sorozat gyors tempója és a válogatott fókusz az Uber történetének bizonyos aspektusaira néhány nézőt úgy hagyott, hogy fontos finomságokat hagytak figyelmen kívül.

Hiányosságai ellenére a "Super Pumped" lenyűgöző betekintést nyújt a Szilícium-völgy kegyetlen világába és az etikai dilemmákba, amelyek velejárói a zavaró innovációnak. Gondolatébresztő kérdéseket vet fel a technológia, az üzlet és az etika metszetéről, ami vonzóvá teszi azok számára, akik érdeklődnek a technológiai ipar belső működése iránt.

Összességében a vélemények változóak a "Super Pumped: The Battle for Uber" kapcsán, néhány néző értékeli a drámai történetmesélést és a kiváló színészi alakításokat, míg mások kritizálják a valós események szelektív ábrázolását. Hogy érdemes-e megnézni, végül az érdeklődésen és a történelmi események fikcionalizált ábrázolásának toleranciáján múlik.

A sorozat lenyűgöző történetbe merül a WeWork meteorikus felemelkedéséről egy ígéretes startupból egy többmilliárd dolláros vállalattá, amelyet Neumann víziója és karizmája hajtott. Azonban ahogy a sorozat folytatódik, felfedi a WeWork túlzásokkal teli kultúrájának és Neumann kiszámíthatatlan viselkedésének sötétebb oldalát, ami végül a cég bukásához vezetett.

Néhány néző Jared Leto alakítását Adam Neumannként és Anne Hathaway alakítását feleségként, Rebekahként meggyőzőnek találta, megragadva a valós élet személyiségeinek bonyolultságát. Leto Neumann mágneses személyiségének és könyörtelen ambíciójának ábrázolása különösen dicséretet kapott, mélységet adva a karakternek a sorozat hiányosságai ellenére.

Azonban mások kritizálták a sorozatot a WeWork üzleti modell bonyolultságainak felszínre hozásában és a szélesebb társadalmi-gazdasági tényezők felfedezésében való hiánya miatt, amelyek hozzájárultak a felemelkedéséhez és bukásához. Ehelyett a fókusz inkább a Neumann és más kulcsfontosságú személyek személyes életének szenzációzására irányult, ami az embereket több tartalomra vágyóvá tette.

Hiányosságai ellenére a "WeCrashed" lenyűgöző pillantást nyújt a Szilícium-völgyi startupok világába és a WeWork felemelkedését átható túlzás kultúrába. Figyelmeztető történetként szolgál a kontrollálatlan ambíció veszélyeiről és a növekedés minden áron történő előtérbe helyezésének következményeiről.

Összességében a vélemények a "WeCrashed" sorozatról változóak, néhány néző élvezi a WeWork saga ábrázolását, mások pedig úgy érzik, hogy nem sikerül teljes mértékben megragadni a történet bonyolultságait. Hogy érdemes-e megnézni, végül az érdeklődésen és a valós események fikcionalizált ábrázolásának toleranciáján múlik.

A sorozat lassú tempóval építi fel a karaktereket, először bizonyos benyomásokat keltve a nézőkben, amelyek később alakulnak át a dokumentumfilm előrehaladtával. Bár nem elégíti ki azokat, akik egy akciódús thrillerre vágynak, finoman felfedi Ghosn történetét, lehetőséget adva a spekulációra, hogy ő áldozat vagy gonosztevő-e.

A vállalati manőverek és intrikák kihívást jelenthetnek, hogy érdekfeszítően jelenítsék meg őket a képernyőn. "A nagy dobás" sikerült a Hollywoodi hírességek által nyújtott technikai magyarázatoknak köszönhetően, de Ghosn története mélyebb betekintést igényelt a személyes életébe, hogy ne érezzük unalmasnak. Az ilyen manőverek érdekessé tétele nehéz feladat, még egy olyan bonyolult történet esetén is, mint a volt Nissan-Renault vezérigazgató, Carlos Ghosné, akit 2018-ban Japánban tartóztattak le pénzügyi visszaélések gyanújával, majd 2019-ben szökött meg az országból, minden esély ellenére.

A "Wanted: The Escape of Carlos Ghosn" sorozat arra törekszik, hogy egyensúlyt találjon. Elmeséli Ghosn történetét, aki költségeket csökkentett és pénzt keresett, megváltoztatva a Renault és a Nissan sorsát - egészen 2018-as japán letartóztatásáig, ahol "jövedelem alulbecslés" és "vállalati vagyonok sikkasztása" gyanújával vádolták meg, ami végül a hanyatlásához vezetett. Azonban ez csak egy rétege annak, ami gazdag és sokoldalú saga.

A sorozat lassan bontakozik ki, részletekkel foglalkozva és ábrázolva, hogyan hagyja figyelmen kívül a globalizáció gyakran a kulturális különbségeket, legyen szó a francia társadalomról elfogadható vezérigazgatói kompenzációról vagy a japán szokásokról és a munkaerő csökkentés finomságairól. A 2008-as pénzügyi válság arra késztette Ghosnt, hogy felére csökkentse fizetését, de talán olyan eseményeket is elindított, amelyek végül a későbbi letartóztatásához vezettek.

A sorozatban szereplő interjúalanyok sokszínű csoportjában megtalálhatók Franciaország és Japán volt miniszterei, újságírók, akik a Ghosn történetét követték, valamint volt kollégák. Azonban a sorozat középpontjában Ghosn áll, aki részletes interjúkat ad, amelyek elegánsan belesimulnak a narratívába. Bár vannak néhány laza szálak, a sorozat átgondolt megközelítést kínál a hatalom, a pénz és a kapzsiság bonyolultságának kibogozásához, jutalmazva azokat, akik hajlandóak befektetni figyelmüket egy lenyűgöző történetbe.

Zach Bissonnette 2015-ös "The Great Beanie Baby Bubble" című könyve alapján a film bemutatja Ty Warner történetét, aki Robbie-vel, egy elégedetlen bolti alkalmazottal együtt alapít egy plüssjátékokat gyártó vállalkozást. Egy évtizeddel később sikeres vállalatuk, szerényen "Ty" néven, elindítja a Beanie Babies sorozatot, amely Warner-t milliárdossá teszi, de becstelenné teszi jellemét.

Hasonlóan Ty Warnerhez, aki plüss cicákat boncolgat ("Nem vagyok pszichopata, ez csak üzlet," tisztázza a szomszédjának), a filmkészítők nosztalgiával boncolgatják fiatalkori sikertörténeteiket, ahogyan azt a "Tetris," "Air: The Big Jump," és "Who Killed BlackBerry" című legutóbbi filmekben láthattuk. "A Beanie Bubble" a 90-es évek késői üzleti jelenségére összpontosít – egy kollektív megszállottságra apró műanyag golyókkal töltött plüss játékokkal. A Beanie Babies, az internet terjedésének segítségével, éveken át kompulzív gyűjtési és spekulációs tárgyakká váltak.

A filmet nepo baby Christine Gore rendezte, a volt amerikai alelnök, Albert Gore lánya, és férje, Damian Kulash, az OK Go rockegyüttes vezetője, akik ismertek a vírusvideóikról. A film Warner történetét három nő által mutatja be, akiket rosszul bánt el. Az első Robbie, az üzleti partner. A második Sheila, két lánya egyedülálló anyja, aki rövid ideig járt Warnerrel, és a lányok állítólag segítettek neki a Beanie Babies ötletének megalkotásában. Végül Maya, aki 17 évesen kezdett dolgozni a Ty Inc.-nél, és gyorsan marketing guruvá vált, manipulálva az újszülött internetet.

Ezek a három történet párhuzamosan fejlődnek, közeledve egymáshoz a végéig, a cselekmény folyamatosan ugrál az 1980-as évek és a 90-es évek különböző szakaszai között – ami megnehezíti a narratíva követését. Az igazi probléma azonban az, hogy nem túl izgalmas. Egyik női történet sem fejlődik teljes értékű drámává (Warner vagy nem támogatott valakit, távol tartotta magát, vagy megcsalt valakit), de ez a panaszok menete nem vált ki sok érzelmet. Warner karaktere nagyrészt rejtélyes marad, mivel csak a hősnők szemén keresztül látjuk, és a film utal gyermekkori traumákra és komplexumokra anélkül, hogy azokat alaposan felfedezné. Ennek eredményeként Warner olyan, mintha két különálló személyiség lenne, amelyek sosem metszenek egymással, és jelenetekről jelenetre inkonzisztensen vannak ábrázolva.

A film hiányzik Kulash, a zenei videókészítő, vizuális találékonyságától, és Gore-tól, aki több regény szerzője. Ehelyett "A Beanie Bubble" nagy mértékben támaszkodik a műfaji klisékre. Egyetlen megmentő kegyelme talán a nosztalgikus báj, ahogyan a karakterek egymásnak magyarázzák az eBay-t, és Bill Clinton időnként feltűnik a háttérben, a főhős filmes apjának főnökeként. A plüss játékok körüli hype valamelyest lenyűgöző és tanulságos, de a fő tanulság az, hogy még egy jó történet semmit sem ér, ha nincs képesség érdekesen elmesélni.

A történet középpontjában a Nike cipőeladója, Sonny Vaccaro áll, akit Matt Damon alakít, aki sikerrel járt, amikor Jordan felajánlotta neki, hogy létrehoz egy saját nevét viselő márkát, és kifejleszt egy cipővonalat kifejezetten számára.

Az "Air" már az első bejelentéskor nagyszerű filmnek ígérkezett. Először is, ez Ben Affleck rendezői visszatérése az olyan kiváló filmjei után, mint a "The Town" és az "Argo". A kritikusok is dicsérték az "Air"-t, és azt jósolták, hogy aktív szereplője lesz a közelgő díjszezonnak. Ezért számomra Affleck drámája, valós eseményeken alapulva, az év egyik legvártabb filmjévé vált.

Az 1980-as években játszódó történetben a Nike küzd a versenytársak, mint az Adidas és a Converse árnyékában. Sonny Vaccaro, a lelkes híve és a cég sötét lova, lehetőséget lát arra, hogy a Nike-t a cipőpiac élére állítsa azzal, hogy aláírja akkoriban feltörekvő sztár, Michael Jordan. A terve magában foglalja a versenytársak kijátszását és a főnök meggyőzését, valamint más kollégákat is, azzal a lehetőséggel, hogy aláírják ezt az áttörést hozó üzletet, amely később a legjelentősebb együttműködéssé vált egy márka és egy játékos között, ami Michael Jordan a minden idők legnagyobb kosárlabdázójává tette.

Ben Affleck rendezte, producere is volt ennek a filmnek, sőt még szerepelt is benne, és minden tekintetben kiválóan teljesített, kihozva a maximumot egyetlen üzlet történetéből.

A rendezés kiváló – valami, amit Affleck-től elvárhatunk. Ő mestere egy olyan klasszikus és motiváló történet elmesélésének, amelyben egy alulértékelt személy sikeres lesz. Ez egy tankönyvi életrajzi film, teljes történelmi háttérrel, a karakterek későbbi sorsaival a stáblista alatt, és sok klisével, de Affleck lelkét öntötte minden jelenetbe.

A film olyan, mintha egy visszhangzó múltból érkezett volna: egyszerű és egyenes, de nem primitív. Nem próbál forradalmi lenni, vagy bonyolult vagy társadalmilag fontos témákba belemenni. Ehelyett úgy működik, ahogy kell – érzelmeket és inspirációt közvetít, pozitív érzésekkel hagyva maga után a nézőket.

Az egyszerűségében rejlik a film eleganciája és őszintesége. Az "Air" egyszerűen szívből jövő és jó érzéseket keltő mozi, amely képes motiválni és felemelni.

A film melegségével, őszinteségével és felemelő üzenetével szemben szinte kultikus "Jerry Maguire" című filmre emlékeztet a 90-es évekből, amelyben Tom Cruise játszott, egy film, amit imádok, ezért lelkesedem az "Air" iránt.

Külön említést érdemel a film összetett szereplőgárdája. Ben Affleck kiemelkedik szerepében, mint a kissé excentrikus és színes Nike főnök. Ő lopja el a show-t, és a karaktere a legemlékezetesebb, képes mosolyt csalni minden jelenetbe. Nagyon öröm volt látni az egyik gyerekkori színészemet, Chris Tucker-t, aki talán nem volt a reflektorfényben mostanában, de az "Air" megváltoztathatja ezt – Chris nagyon élénk és karizmatikus alakítást nyújtott.

Nagyon élveztem Chris Messina alakítását is, aki talán nem olyan híres, mint a társai, de a színjátszás terén mindenképpen helytáll. Őt Michael Jordan ügynökeként alakítja, és kifogástalan a szerepe.

Ami Matt Damont, Viola Davist és Jason Batemant illeti, erős alakításuk magától értetődik. Egyszerűen nem tudnak kevesebbet adni.

Ami a film esélyeit az elismerések versenyében illeti, hatalmasak. Nagy valószínűséggel Afflecket jelölni fogják a rendezésért és egy mellékszerepért. Chris Tucker látványa az elismeréseken szintén örömteli lenne. A forgatókönyv is masszív, és elismerést érdemel. És természetesen az "Air" méltán helyezi el magát a tíz legjobb film között az évben. Szerintem teljesen igazságos lenne, mivel már most kész vagyok az "Air"-t az év legjobb filmjeinek listájába foglalni, a szívhez szóló, egyenes és hatékony történetmesélésének köszönhetően, amely erőforrásként hat.

Köszönöm, Ben Affleck!

A járvány idején mindenki saját kihívásaival küzd, a szerettek elvesztésétől a munkanélküliségen és a pénzügyi nyomáson át. A GameStop, egy videojáték-kereskedő, súlyos helyzetben van, mivel a digitális letöltések elhomályosítják a fizikai eladásokat. Ahogy a GameStop részvényei zuhanni kezdenek, sokak számára nonszensznek tűnik részvényeket vásárolni, de nem Keith Gill számára, akit "Roaring Kitty"-nek ismernek - egy átlagos srác egy mókás macskás pólóban, aki részvény-piaci streamet vezet. Sikerül pillangóhatást létrehoznia, ami a GameStop részvényeinek szárnyalásához vezet, nyereséget hozva az átlagembereknek és veszteséget a Wall Street cápáinak.

Az igazi élet történetei gyakran ellentmondásokkal és megválaszolatlan kérdésekkel járnak. Hogyan kapcsolódik össze a járvány a Wall Street-en történő piaci manipulációval? Hogyan kapcsolódnak össze ezek a karakterek? Mi történt a főszereplővel? A válaszok homályosak maradnak; egyszerűen csak úgy alakultak a dolgok. Ráadásul bármely alulról jövő történet - ahol egy vesztes győzedelmeskedik az esélyek és a hatalmas ellenfelek ellen, visszanyúlva Dávid és Góliát történetéig - gyakran a túlélői torzítás eredménye. Nem hallunk azokról, akik olcsó részvényekbe fektettek be és mindent elvesztettek; ehelyett egy srác történetét követjük, aki olcsó részvényekbe fektetett be és meggyőzte másokat arról, hogy értékesek legyenek.

A részvénykereskedelem technikai bonyolultságainak magyarázata unalmas lehet. Még akkor is, amikor a karakterek egymásnak (és nekünk, a közönségnek) magyarázzák a rövidítéseket és a squeeze-eket, nem csak részvényárfolyamokat nézünk; átlagemberek történeteit látjuk - ápolónők, futárok, diákok -, akik belefáradtak a veszteségbe. Végül úgy döntenek, hogy kockáztatnak, kezdetben a maradékukkal, később pedig az újonnan szerzett vagyonukkal. Ez egy lenyűgöző narratíva a bizalomról, a haragról, a társadalmi igazságtalanságról és a kis reményről, hogy az életedben legalább egyszer lehet egy ünnepség az utcádon.

Paul Dano kiváló alakítást nyújt, hitelesen ábrázolva egy átalakult nördszerű vezetőt, aki bátorsága ellenére ellenállás szimbólumává válik - hasonlóan egy erőszakmentes Jokerhez, aki kitartással és hitével az elvek fegyvereiként bír. A film büszkélkedhet egy összetett szereplőgárdával, köztük Clancy Brown, Sebastian Stan és Dane DeHaan, akik még kisebb szerepekben is ragyognak. Együtt létrehoznak egy szürreális, mégis valóságos kabarét az orvosi maszkok, a Zoom konferenciák és a fakuló remények között - ábrázolva, hogyan egyesültek és szólaltak fel a magányosak. Végül mindannyian valamilyen módon morajló kiscicák vagyunk. És ha még senki sem hallja a morajunkat, az nem jelenti azt, hogy hallgatunk.