A Bocskai Buborék (film, 2023)
"A Beanie Bubble," melyet 2023-ban mutattak be az Apple TV+-on, Ty Warner történetét meséli el, aki egy plüssjátékokat gyártó vállalat alapítója, és kapcsolatait a nőkkel, akik kulcsfontosságú szereplőivé váltak sikerének. A játékok népszerűek voltak a 90-es években, gyűjtők által gyűjtve és újraeladva, de a őrület végül alábbhagyott.
Zach Bissonnette 2015-ös "The Great Beanie Baby Bubble" című könyve alapján a film bemutatja Ty Warner történetét, aki Robbie-vel, egy elégedetlen bolti alkalmazottal együtt alapít egy plüssjátékokat gyártó vállalkozást. Egy évtizeddel később sikeres vállalatuk, szerényen "Ty" néven, elindítja a Beanie Babies sorozatot, amely Warner-t milliárdossá teszi, de becstelenné teszi jellemét.
Hasonlóan Ty Warnerhez, aki plüss cicákat boncolgat ("Nem vagyok pszichopata, ez csak üzlet," tisztázza a szomszédjának), a filmkészítők nosztalgiával boncolgatják fiatalkori sikertörténeteiket, ahogyan azt a "Tetris," "Air: The Big Jump," és "Who Killed BlackBerry" című legutóbbi filmekben láthattuk. "A Beanie Bubble" a 90-es évek késői üzleti jelenségére összpontosít – egy kollektív megszállottságra apró műanyag golyókkal töltött plüss játékokkal. A Beanie Babies, az internet terjedésének segítségével, éveken át kompulzív gyűjtési és spekulációs tárgyakká váltak.
A filmet nepo baby Christine Gore rendezte, a volt amerikai alelnök, Albert Gore lánya, és férje, Damian Kulash, az OK Go rockegyüttes vezetője, akik ismertek a vírusvideóikról. A film Warner történetét három nő által mutatja be, akiket rosszul bánt el. Az első Robbie, az üzleti partner. A második Sheila, két lánya egyedülálló anyja, aki rövid ideig járt Warnerrel, és a lányok állítólag segítettek neki a Beanie Babies ötletének megalkotásában. Végül Maya, aki 17 évesen kezdett dolgozni a Ty Inc.-nél, és gyorsan marketing guruvá vált, manipulálva az újszülött internetet.
Ezek a három történet párhuzamosan fejlődnek, közeledve egymáshoz a végéig, a cselekmény folyamatosan ugrál az 1980-as évek és a 90-es évek különböző szakaszai között – ami megnehezíti a narratíva követését. Az igazi probléma azonban az, hogy nem túl izgalmas. Egyik női történet sem fejlődik teljes értékű drámává (Warner vagy nem támogatott valakit, távol tartotta magát, vagy megcsalt valakit), de ez a panaszok menete nem vált ki sok érzelmet. Warner karaktere nagyrészt rejtélyes marad, mivel csak a hősnők szemén keresztül látjuk, és a film utal gyermekkori traumákra és komplexumokra anélkül, hogy azokat alaposan felfedezné. Ennek eredményeként Warner olyan, mintha két különálló személyiség lenne, amelyek sosem metszenek egymással, és jelenetekről jelenetre inkonzisztensen vannak ábrázolva.
A film hiányzik Kulash, a zenei videókészítő, vizuális találékonyságától, és Gore-tól, aki több regény szerzője. Ehelyett "A Beanie Bubble" nagy mértékben támaszkodik a műfaji klisékre. Egyetlen megmentő kegyelme talán a nosztalgikus báj, ahogyan a karakterek egymásnak magyarázzák az eBay-t, és Bill Clinton időnként feltűnik a háttérben, a főhős filmes apjának főnökeként. A plüss játékok körüli hype valamelyest lenyűgöző és tanulságos, de a fő tanulság az, hogy még egy jó történet semmit sem ér, ha nincs képesség érdekesen elmesélni.